A fáról ahogyan Én gondolom.
Az erdővel és a fával való kapcsolatom egész egyszerűen prózainak mondható. A falut, ahol születtem és jelenleg is élek minden oldalról körös körül erdő veszi körbe. A gyermekéveim jelentős részét a pajtásaimmal együtt az erdőben töltöttem. A játék közbeni ott átélt események azt hiszem örökre meghatározták az életem alakulását. A falumban élők közül nagyon sokan a régi idők mára már elfeledett és kiveszőben lévő faszén égetők leszármazottjai. A fa nálunk olyan jelenség, mint az alföldön a tarló, rengeteg van belőle. Az erdő által nyújtott megélhetési forma nálunk nagyon sok családban természetes dolog. Az erdőművelés fakitermelés ma már egy tudomány, amit csak megfelelő képesítéssel lehet megérteni és művelni. Az általam elvégzett faipari szakközépiskola jó alapnak bizonyult, de nap mint nap kerülök olyan helyzetbe, ahol új kihívásokkal találkozom. Az elődjeim tudása mára már elavult érvényét veszítette.
Fakitermelés
Azt az életkort, amely egy bizonyos „véghasználatra”, kivágásra szánt faállomány korát jellemzi, vágásérett kornak nevezzük. Ez a kor fafajtól, termőhelytől és a felhasználás céljától függően évtizedekben vagy néha évszázadokban mérhető.
A fakitermelés során a fa mint élőlény elpusztul, de értékes, sokoldalúan használható nyersanyagként születik újjá.
A fakitermelésnek főbb munkaműveletei a fa kidöntése, gallyazása, az úgynevezett erdei választékok létrehozása. Ide sorolható ezeken kívül a fa közelítésével és erdei szállításával kapcsolatos műveletek összessége is. A fa kidöntésének két fő módja a hajkos és az irtásos döntés. A kettő között a lényegi különbség, hogy az előbbinél a tuskó a földben marad, míg az utóbbinál a fát tövestől termelik ki.
KÉRJE ÁRAJÁNLATUNKAT
google-site-verification: google5fd31934c6b05fb8.html